Leszek neked anyu-apu

Írta: Pethő Réka | 2012. április 22. vasárnap, 20:00

Mondanám, hogy a történet egyszerű, de ez elég ironikusan hangzana. Daphne, a négy éves kislány elveszíti édesanyját, kettesben maradnak apukájával. A kislány azonban fejébe veszi, hogy neki pótanyuka kell, mert más különben nem tud este elaludni. Apukája, Léo jobb megoldás híján úgy dönt: ő öltözik nőnek, és esténként kirúzsozott szájjal mesél Daphnénak.

Achero Mañas író-rendező arra használja fel ezt a groteszk alaptörténetet, hogy toleranciáról, előítéletekről, nevelési elképzelések helyességéről beszéljen. Léo, még nőnek öltözése előtt, elmegy olyan előadásra, ahol Alex, egy transzvesztita férfi tart homoszexualitással túlfűtött előadást. Amikor az interaktív performansz keretében a férfi Léot is megszólítja, ő „le-hülyebuzizza” Alexet. Különösen sokkoló erejű ezután, amikor éjszaka, akkor először, Léo kirúzsozza a száját.

Később aztán Alex lesz az egyetlen, aki megérti Léot. Erős az a jelenet, amelyben Léo bocsánatot kér Alextől, a férfi pedig megkérdezi tőle, hogy „mit gyűlölsz bennem?”. Léo nem tud mit felelni – tényleg, mit is? Az el nem fogadottak a legelfogadóbbak, Alex nem kérdez semmit, segít Léonak. És valóban, miért is gondoljuk, hogy helyeselnünk kell a körülöttünk lévők minden tettét, hogy csak azzal lehetünk jóban, akinek cselekedeteivel azonosulni is tudunk?

A film kicsit didaktikusan, de azért mégis finoman mutat rá arra, hogy illene leszoknunk az ítélkezésről, hiszen mi sem tudhatjuk, hogy bizonyos élethelyzetek milyen cselekvést fognak kihozni belőlünk. Léo egészen szélsőségekig is elmegy, már az utcán is nőnek öltözve mutatkozik – bármit megtesz kislánya, Daphné lelkének megóvásáért.

A kislány karakterén keresztül az Amit csak akarsz a gyereknevelés szabályozottságát is kikezdi. Daphné anyunak kezdi szólítani apukáját, és láthatóan már nem tud különbséget tenni szülei között. Az iskolában arról beszél, hogy anyukája igenis él – az iskola vezetősége pedig már szociális munkásokat akar hívni a családhoz. Léo azonban végig kitart amellett, hogy a kislánynak időre van szüksége. A film kikerüli a groteszk befejezés lehetőségét, megnyugtató véget ér – de nem is ez a lényeg, hanem a türelem fontossága.

Az Amit csak akarsz vicces és mondanivalójában erős jelenetek során vezet keresztül, rámutat legapróbb előítéleteinkre is, és elgondolkodtat azok helyességéről. Újabban már-már divatosnak mondható ez a téma, egyre több film szól az előítéletek levetkőzésének fontosságáról – úgy gondolom, helyesen. Annyira határozott elképzeléseink vannak a követendő példákról, hogy észre sem vesszük, milyen könnyen ítélkezünk mindenki felett. Hogy milyen alapon, azt talán magunk sem tudjuk megmondani.