Úri muri: indul a csokoládégyártás

Magyarország édességipara az elmúlt évtizedekben sajnos több szektorhoz hasonlóan ellehetetlenült, pedig a magyar édességgyártás, azon belül is a csokoládégyártás, már a 19. század közepétől a magyarok örömére szolgált. Magyarország egyik legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes cukrászmester alapította 1868-ban. A hamburgi mester a többi cukrászhoz hasonlóan kézzel készítette a cukorkákat. 1883-ban a kor modern technikai elveinek megfelelően gőzüzemű csokoládégyárat épített, amivel meghonosította a hazai nagyüzemi csokoládégyártást.

Az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is itták a csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolatl-lal kínálta Cortést. A fűszeres ital alapanyagai kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukoricaliszt volt. Az 1500-as években Spanyolországnak kakaóbehozatali monopóliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg. Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt. A csokoládészeletet 1847-ben találták fel. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.

A mester 1890-ben bekövetkezett halála után örökösei vezették tovább a gyárat, ami a 20. század elejére bizony elavulttá vált. 1907-ben fia, Géza a korszerűsítés mellett döntött, mely meg is hozta az eredményét: 1941-ben megépítették az ország legnagyobb – Európa egyik legmodernebb – csokoládégyárát a Vágóhíd utcában. 1992-ben a gyár a német Stollwerck tulajdonába került, mely korszerűsítette a termelést, de – az édesszájúak örömére – továbbra is készítette a Tibi csokit, a konyakos meggyet, a Duna kavicsot, a francia drazsét, szaloncukrot és sok más finomságot. Ma a gyár a Bonbonetti csoporthoz tartozik.

A vágóhíd utcai gyárban 1964-ig kézzel készült például a nagyszerű magyar termék a konyakmeggy is: a nagy szemű gyümölcsöt először fondant krémbe mártották, fagyasztották, majd csokoládéba merítették. A Tibi Csokit már nagyanyáink is majszolták: 1941 óta vásárolható.

Tudták?  Az egy év alatt gyártott Tibi csokival 16-szor tudnánk lefedni Magyarország területét. Az egy év alatt termelt 10 millió szál Bonbonetti rudacskákat egymás mögé téve összeköthetnénk Budapestet Velencével.

Ne felejtsük a másik hírességünket sem: 1889-ben települt Szerencsen Európa akkori legnagyobb cukorfinomítója és gyára. 1923-ben pedig megépült a csokoládégyár, melynek termékei az egész ország előtt ismertté tette a várost. A gyárat a Nestlé vásárolta fel, így a Boci csoki, a Pilóta keksz, a vaníliás karika kálváriája 1996-ban a Szerencsi Bonbon Kft. létrejöttével oldódott fel: szerencsére unokáink is kóstolhatják ezeket a finomságokat.

Mint látható az azték istenek italának magyar vonatkozásai kissé elsorvadtak, ám a legenda most újjáéledhet: Úri községben csokoládégyárat létesítettek Uniós forrásból. Happy Chocolates Zrt. marketing és kommunikációs igazgatója, Torma Veronika elmondta, hogy a beruházás részben pályázati támogatásból, részben pedig banki finanszírozásból valósult meg. A társaság megkezdte a gyártósorok beszerzését, így nyár elején elindulhat a próbagyártás.  Az üzem kapacitása napi 50 tonna lesz. A teljes egészében magyar tulajdonosi körrel rendelkező Happy Chocolates Zrt. célja pedig, hogy a minőségi csokoládégyártás mellett új munkahelyeket teremtsen, és fellendítse a térség gazdasági helyzetét. Terveik között szerepel az ipari park területén belül egy édesipari – csokoládémúzeum megépítése, valamint egy helyi kiskereskedelmi egység megnyitása és egy bemutatóterem létesítése is.

A nagy cukrászok – Stühmer Frigyes, Gerbeaud Emil, Dobos József – hagyatéka tehát újra éled, reméljük, ezt még unokáink is látni fogják, Gombóc Artúr pedig tovább élvezheti a csoki édes örömeit.