Új stílus születik

A Zef nem korlátozódik kizárólag a zenére, így nem tekinthető zenei stílusnak. Inkább életérzés, ami nem feltétlenül köthető földrajzi helyhez, de egyértelmű, hogy egyelőre a dél-afrikaiakon kívül más nem igazán tudná a sajátjának érezni. Ahogy Jack Parow afrikaans rapper jellemzi, „a Zef valami menő, de ellentéte is a menőségnek”. Yolandi Visser, az Antwoord egyik énekese szerint pedig azt jelenti, hogy „csóró vagy, de van stílusod, csóró vagy, de mégis szexi.” Tulajdonképpen a Zef lényege, hogy mások lenézése nélkül is érezheti magát különlegesnek az ember.

Az Antwoord szigorúan véve 3 tagú, Ninja és Yolandi az énekesek, Dj Hi-Tek pedig a zenéért felel. Állandó beugrósként fontos megemlíteni még Vuilgeboost-ot (magyarul „mocsoklöket”) is, aki Hi-Teket helyettesíti, ha ő „besokall a médiafigyelemtől és a repüléstől”.

Ninja (azaz Watkin Tudor Jones) már régóta szerves részét képezi a Dél-Afrikai underground világnak, és a médiában több alteregója is létezik. Feltűnt már mint előadóművész, zenei producer és különböző álneveken több lemezt is megjelentetett. Ninja személye olyan számára, mint Clark Kentnek Superman. Az új lemez legelső (angol) sora – ami egyúttal a refrén is - ezt jól szemlélteti, ütős dubstep alapon szólal meg elnyújtott hangja: „elpusztíthatatlan vagyok”.

Az angol szövegekbe okosan belekevert afrikaans és Zef-szlengből kölcsönzött szavak következtetéssel könnyen megérthetőek, illetve ahol mégsem, ott az írott sorok alatt általában a fordítás is megjelenik. Ez a taktika tökéletes támasza a csapat különlegességének, ettől válik a stílus egyszerre internacionálissá és autentikussá. Számaikban és klipjeikben többször szerepelnek különböző vendég előadók, mint például Leon Botha az Enter the Ninjaban, vagy Wanga, a xhosa rapper az Evil Boyban (akinek sorait amúgy szintén angolul feliratozzák a videó során).

Az Antwoord összességében működőképes project, de igazán csak a teljes imidzs ismeretében értékelhető. A zene a rendbontó performanszokkal és videókkal képes csak kiteljesedni. A Ten$Ion világa sok helyen túlfeszített, túl komplex. Egyben meghallgatva élvezhető; vannak rajta jó számok, de egyik sem kimagaslóan jó, az emlékezetes kategóriától meglehetősen távol esnek. Az album kezdő száma Never Le Nkemise 1 biztatóan hat, de ezután rögtön le is ül a hangulat. A zene sokszor olyan érzést kelt, mintha a csapat túlságosan is megszállottá vált volna saját szatirikus szerepétől így veszt hitele erejéből is. A túlzó, kedélyborzoló kép jó kezdő löketet adott a világ meghódításához, de az már kevésbé biztos, hogy a továbbiakban is elég lesz a sikerek eléréséhez.