Rózsalány

A bemutató dr. Szederkényi Károly címzetes prépost, esperes, gazdagréti plébános kulturális programsorozatának az egyik része. A művet a Jóreménység Társulat mutatja be Déri András operaházi és pasaréti karnagy vezetésével. Rendezi: Tóth János operaénekes-rendező. Felfogása szerint a művet nem annyira oratórikus, mint inkább szcenírozott opera-jelleggel mutatják be.

A Rózsalány bemutatásának egyik célja változtatni azon a sajnálatos tényen, hogy a magyar királylány alakja manapság népszerűbb a német nyelvterületeken, mint szülőhazájában, Magyarországon. Úgy tűnik, nem sokat értünk Erzsébet kivételes személyiségéből, miközben szüleit – II. András királyt és Gertrud királynét – kiemelt helyen őrzi a magyar történelmi és irodalmi emlékezet. Pedig e fordulatos sorsú királylány történetéből akár kalandfilmet is lehetne forgatni.

A türingiai fejedelmi udvar ármánykodásaival dacoló romantikus szerelme az ifjú Lajos választófejedelemmel; sugárzóan szép családi élete, melynek a férj váratlan halála vet véget; a szegények szolgálatában vállalt önfeláldozó élet, mely köré csodás történetek szövődtek – érzelmektől és indulatoktól sem mentes, erős karakterű, bátor nő alakja bontakozik ki előttünk.

Nem a jámbor legendák szereplője, hanem a modern ember számára is érthető, szerethető, követhető Erzsébet hús-vér személyisége ragadta meg az Andorka-Hajnal szerzőpáros fantáziáját. Első közös nagy művük reményeik szerint hozzájárul ahhoz, hogy Szent Erzsébet közelebb kerüljön a mai közönséghez, a fiatalok és az idősebbek szívéhez is. Nem szűk értelemben vett egyházi műről van szó: Hajnal Géza alakjai a színpadon nagyon is élő, érző személyekként jelennek meg.

A zene Andorka Péter klasszikus zenei beállítottságát és a könnyűzene mindenféle műfajában való gyakorlati jártasságát egyaránt tükrözi. Az eredmény: operai igénnyel megformált végigkomponáltság, amely kiemeli a „számok egymásután” jellegű könnyűzenei struktúrából, hangzásában pedig a nagyzenekari írásmóddal él a szerző.

Hajnal Gézát, a darab íróját kérdeztük a mű születéséről.

Én, és a feleségem is a Ferences Világi Rend tagjai vagyunk. A mi közösségünket Szent Erzsébetről nevezték el, és Prokop Mária művészettörténész asszony az Eltén állandóan arról beszélt, hogy Szent Erzsébetet sokkal jobban kellene ismernünk, szeretnünk, mert ő nagyon ismeri, és mi akkor elgondolkoztunk, hogy mi pedig mennyire nem. Elkezdtem utánaolvasni, ami akkor magyarul fellelhető volt: irodalom, regény, vagy akár történeti munkákat, mindent elolvastam, és nagyon kezdett foglalkoztatni a személye. A másik szál pedig az volt, hogy akkoriban mutatták be éppen Andorka Péter, aki nekem ráadásul unokatestvérem, első komolyabb művét, amire meghívtak, mint családtagot. Nagyon megtetszett, amit csinált, így odamentem a Péterhez, hogy mit szólna, ha én írnék neki néhány dalt. Ő pedig rávágta, hogy neki nem dalok kellenek, ő egy teljes darabot szeretne. Kérdeztem, hogy Szent Erzsébethez mit szólna. Később írt nekem egy ötoldalas levelet, amiben leírta, hogy egy zeneszerzőnek mik azok a fontos dolgok, amiknek teljesülnie kell, hogy ebből valami létrejöhessen. Így néhány hónap alatt én is megírtam, majd néhány hónap alatt ő is megírta a maga részét. Azért azt látni kell, hogy neki ezzel még hatalmas munkája volt, mert 2007-ben már kész volt a dallama és a szövege, de utána neki még a hangszerelésre két nyara ráment. Ez egy több száz oldalas kotta tulajdonképpen. 2009-ben jelent meg a Ferences Rend alapításának kétszáz éves évfordulójára, a Rend kiadásában.

» Hogyan jutott el a darab a színpadig?

Ez egy kétfelvonásos színpadi mű, amit eleve arra szántunk, hogy előadják, de most fordítva történt, először a cd-kiadvány jelent meg. Nagyon sokfelé próbálkoztunk. A legnagyobb eredményünk az volt, hogy a Madách Színházban hirdettek egy musical pályázatot, amire 150 pályamű érkezett, kifejezetten ilyen menő emberektől, mint az omegás Mihály Tamástól vagy Demjén Rózsitól, mi pedig bejutottunk az utolsó előtti fordulóba, az első húszba – minden hátszél, ismeretség nélkül, úgy, hogy tulajdonképpen „senkik” vagyunk ebben a világban. Odáig azonban nem jutottunk el, hogy bemutassák. Később ez majdnem sikerült az Adria-játékokon Egerben, de ott meg pénzhiány miatt maradt el a siker.

Most Déri András, pasaréti karnagy karolta fel ezt a dolgot. Ő hozta létre a Jóreménység Társulatát, amiben profi zenészek vannak, és sok koncertet rendeznek. Így jutottunk el idáig, hogy most ez a bemutató létrejöhet.

» Milyen érzés ennyi idő elteltével látni a színpadi készülődést, az alkotást?

Nagyon izgatott vagyok. Nagyon furcsa érzés azt látni, hogy az ember valamit irogat nyáron, egy Balaton parti padon, most pedig száz ember dolgozik azon, hogy ez megvalósuljon. Ez nagyon izgalmas.

» Kiknek és miért tudná ajánlani a Rózsalányt?

Két dolog miatt tudom ajánlani. A zenéje miatt, mert a Péter tényleg nagyon nagy tehetség. Nagyon sokféle zenét ötvözött: van benne egyházi zene, gregorián, rock, népének, minden egyszerre, és mindez nagyon érdekesen van kibontva. Másrészt pedig Szent Erzsébet aktualitása miatt. Az egy hatalmas dolog volt, hogy ő egy Árpád-házi királylányként a szegények felé fordult, ez elképzelhetetlennek számított abban a korban. Ő egy nagyon aktuális szent, akire ma is felnézhetnek - akár a fiatalok is.

Az előadás védnökei: Tarlós István, Budapest főpolgármestere és Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Karitász Bizottságának elnöke.

Az ősbemutatót két újabb bemutató követi majd december 4-én és 11-én Újpalotán, a Boldog Salkaházi Sárának szentelt templomban László Tamás, a XV. kerület polgármestere és Bíró László családreferens püspök védnökségével.

További információ a műről:

• Hajnal Géza honlapja: www.hajnalgeza.hu
• Andorka Péter honlapja: www.andorkapeter.hu