Közel a természethez

Áldozatos munkájuk azonban nem sokat ér, ha nincs mögötte a társadalom támogatása. A hétköznapi ember azonban gyakran csak legyint, és ez talán még nem is a legrosszabb, ami történhet. Sokan továbbra is pazarlóan bánnak a Föld kincseivel, és egyelőre kisebbségben vannak azok, akik tesznek is valamit bolygónk megmentéséért és azért, hogy az unokáinkra is egy élhető környezetet hagyjunk.

Azonban néhány elszánt pedagógus úgy döntött, megpróbálnak tenni azért, hogy változzon a környezethez való viszonyunk. Úgy vélik, a környezeti nevelést fiatalkorban kell elkezdeni, akkor ugyanis még könnyebben formálható a szemlélet. Abban bíznak, hogy ha felnő egy új generáció, akik már ebben a szellemben nevelkedtek, talán elindulhat a változás. Ezért küzd a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület is. Tagjaik leginkább pedagógusok, akik az óvodától a főiskoláig, minél több fiatalt próbálnak megszólítani és a környezettudatos élet felé terelgetni.

A Környezeti Nevelési Egyesület gyakran együttműködik más szervezetekkel is. A European Youth Taking Action for the Earth (EYTAE) projektet egy WWF-es táborban indították el közösen. A táborban Bulgária, Románia, Ausztria és Magyarország hat-hat fiatalja vett részt. Az európai fiatalokból álló csapat először tíz napot töltött együtt egy táborban, Ausztriában a Gesäuse Nemzeti Parkban. Azóta volt egy négy országban egyidőben zajló Duna tisztítási akció, egy háromnapos tábor Királyréten. A Magyar Természettudományi Múzeumban novemberben tartott program volt a harmadik, majd december tizedikén az Ökokarácsonnyal zárult a projekt decemberig tartó része.

Ott voltunk a múzeumi foglalkozáson, ahol megfigyelhettük, hogyan dolgoznak a környezet megóvásán a középiskolások. A Magyar Természettudományi Múzeum sok mindenben különbözik más múzeumoktól: a szemléletmód sokkal modernebb a hagyományosnál, igyekeznek interaktív kiállításokat rendezni, amelyeken figyelembe veszik, hogy kik a látogatóik. Kiállításaik néha provokatívak, néha meghökkentőek, de az ide látogatók visszajelzései alapvetően pozitívak. „Itt a Múzeumban valahogy mindig jól érzik magukat az emberek, itt mindig zaj van.” – meséli az egyik múzeumpedagógus.

Ezen a délutánon középiskolás diákok vették birtokba a kiállítóteret. A modern technika segítségével dolgoztak a projektjükön: fényképeztek, videóztak, interjúkat és számítógépes montázst készítettek, hogy a délután végére összeálljon valami egésszé.

A megszorítások a Természettudományi Múzeumot is elérték: a ruhatárban ücsörgő lányról kiderül, hogy ő maga is animátor. Nem örül neki, hogy múzeumpedagógusként néha liftkezelőként, néha pedig ruhatárosként is kell tevékenykednie.

A projektben résztvevő egyik tanárnővel, Németh Máriával beszélgettünk a környezettudatos nevelés fontosságáról.

» Miért tartod fontosnak a környezeti nevelést?

Ami egy természetközeli nép tagjainak természetes, hogy tiszteljék, becsüljék és óvják azt a környezetet, ami a megélhetésüket biztosítja, egy városban élő számára már nem olyan egyértelmű. Ha nem is képzeli lilának a tehenet, de elképzelni sem tudja, hogy például mekkora földterületen lehet számára megtermelni a takarmányt, miért gond, ha sok húst eszünk. Egy városban élő ember gyakran bele sem gondol, hogy szokásai hogyan hatnak vissza arra a szántóra, erdőre vagy folyóra, amit esetleg soha sem látott. Mindenkinek meg kéne értenie, mit tehet azért, hogy a környezet állapota ne romoljon ilyen vészesen tovább.

» Hogyan kerültél kapcsolatba a Környezeti Nevelési Egyesülettel?

Biológia-kémia szakos tanár vagyok, így nem meglepő, hogy a környezetemben sok az olyan „fertőzött”, elhivatott ember, aki a minket körülvevő környezettel kapcsolatban nem csak az elméleti tudás megtanítását, hanem a szemlélet formálását is fontosnak tartja. Az egyesületben mód van a jó tapasztalatok cseréjére, ismeretek átadására, egyben biztos hátországot, támogatást nyújt.

» Hogyan próbáljátok a fiatalokat környezettudatosabb életmódra nevelni?

Mivel középiskolásokat tanítok, fontos, hogy értsék, mit miért kell másképp tenni, de elengedhetetlen az érzelmi azonosulás, mert csak így lehet berögzült szokásokon változtatni. Sajnos olyan egyszerű dolgokban is nagyon nehezen megy, hogy a tanteremből utolsónak kijövő diák kapcsolja le a lámpát. Kevés elméletben tudni, hogy például hasznos a szelektív hulladékgyűjtés, mindennapi rutinná is kell válnia. Az elmélettől el kell jutni a cselekvésig.

» Látsz esélyt a változásra?

Ha nem látnék, valószínűleg semmit sem tennék. De az biztos, hogy látványos, gyors változást nem lehet elérni. Gyakran csodálom az óvónők munkáját, nekik nem változtatni kell, hanem kialakítani értelmes, hasznos szokásokat, és erre az egyesületben sok jó példát láttam.

Talán kezd nálunk is elindulni egyfajta változás. A nyugati országokhoz képest ugyan még keveset teszünk a környezetünkért, de legalább már hallunk róla. Napjainkra elterjedtek a szelektív hulladékgyűjtő-szigetek, és páran már el is viszik odáig a kiürült üdítős palackokat. A multik is próbálnak tenni valamit a környezetért. A vásárlók számára a leglátványosabb változás mostanában, hogy fizetőssé teszik az eddig ingyen osztogatott papír- és nejlontáskákat. Az IKEA például eddig ingyen adta a törzsvásárlóinak a papírzacskót. December 1. után azonban a törzsvásárlóknak is fizetnie kell érte 20 Ft-ot, az így befolyt összeggel pedig a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel közös, Otthon az erdőben című projektet támogatja az áruházlánc.

Azt elmondhatjuk, hogy még bőven van hova fejlődnünk a környezettudatosság terén, még sok a tennivalója az elszánt pedagógusoknak és a felnövőben lévő új generációnak.