Kérek egy feketét!

Igaz, a kávéfogyasztás kezdeteiről nincsenek teljes mértékben hiteles forrásaink, csupán legendákra hagyatkozhatunk, mégis az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a kávét Jemenben fedezték fel és itták először, ahonnan a szufi szerzetesek, kereskedők, hajósok közvetítésével jutott el Afrikába a következő fél évszázadban. 

A szufi szerzetesek, akik gyakran tartották szertartásaikat éjszaka, különféle növényekből ittak serkentő italokat, így bukkantak rá a kávé főzetére is. A szerzetesek általában polgári foglalkozásokat is űztek, és családos emberek voltak, ezért terjedhetett el könnyen a kávéfőzés a társadalom minden rétegében. Ezek a legvalószínűbbnek látszó adatok, körülbelül a 15-16. századra tehetőek.

De találunk legendákat, amik sokkal korábbra datálják a kávé felfedezését. Állítólag Kr.e. 300-ban egy etiópiai kecskepásztor arra lett figyelmes, hogy kecskéi jóval virgoncabbak, ha a piros bogyókból legelésznek. Más források szerint már a 9-10. században használták iszlám kultúrterületen a kávét gyógyszerként.

Sajnos a kávéital keletkezésének pontos körülményeit nem ismerhetjük biztosan, de közösségformáló hatását a mai napig érzékelhetjük. Miután a kávékészítés kikerült a vallási közösségekből, az otthon való főzés ellenére létrejöttek az első kávéházak. Itt az emberek társaságra lelhettek, beszélgethettek, vitatkozhattak bármiről, ahogy a kocsmában, de itt alkoholgőz nélkül. A kávéházak hamar nagy népszerűségnek örvendhettek, ennek titka pedig lehet, hogy nem csupán a kávéban rejlett. Ezt mutatja egy török közmondás is: „Az ember lelke nem kávéra, s nem is kávéházra vágyik; az ember barátra vágyik – a kávé csupán ürügy.”  E közmondás mondanivalója ma is aktuális, sőt talán a mai világban inkább, mint bármikor, de nem csak emiatt isszuk a serkentő italt.

A közhiedelemmel ellentétben, a kávé valójában nem az álmosságot szünteti meg, hanem a koffein központi idegrendszerre kifejtett hatása következtében nem érzékeljük a fáradtságot, mert egy olyan állapotot hoz létre, amit élénkségnek tudunk be, így még némi időt éber állapotban tudunk tölteni.

A koffein, mely a kávé fő hatóanyaga, számos pozitív hatással lehet szervezetünkre. Fontos megemlítenünk értágító hatását, ami növeli a fájdalomcsillapító gyógyszerek hatékonyságát (ha kávéval vesszük be), illetve sportolás előtt is ezért érdemes fogyasztani, de csak körültekintően, mert a koffein vízhajtó hatása miatt oda kell figyelni a folyadék utánpótlására. Számos fogyókúra elengedhetetlen része a feketekávé, mert csökkenti az éhségérzetet és gyorsítja az anyagcserét.

A kávéban található antioxidánsok egyes rákbetegségek megelőzésében juthatnak jelentékeny szerephez.

A kávé természetesen tágítja az agyi ereket is, és átmeneti teljesítménynövekedést idéz elő - amit sajnos hirtelen és jelentős teljesítménycsökkenés követ. A szakértők szerint kb. 300 milligramm az a koffein mennyiség, amelyet naponta optimális bevinni, mert ha ezt meghaladjuk, komoly mellékhatásokkal járhat szervezetünkre nézve: remegés, szívdobogás, hasfájás, rossz közérzet. De nem kell megijedni, a hozzáértők azt is állítják, hogy naponta két-három csésze feketét nyugodt szívvel fogyaszthatunk (ha nem szenvedünk magas vérnyomásban!)

A kávé szó nyelvünkben valószínűleg az oszmán-török kahve átvétele, az pedig az azonos alakú perzsa, annak révén pedig az arab kahva származéka. Végső forrása az abesszíniai Kaffa tartomány neve, amely a kávécserje őshazája. A fekete leves kifejezés létrejöttének pedig egészen érdekes a háttere: 1685-ben Thököly Imrét, Erdély fejedelmét a váradi pasa csellel elfogatta. A csel nem volt átláthatatlan, csupán egy ebédmeghívás volt, amiről a gyanakvó Thököly idejében szeretett volna távozni, mert megsejthetett valamit. Ekkor az egyik janicsár a következő szavakkal állta útját: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!”

Budapesten az első kávéházak a 18. század elején jelentek meg, és rohamosan elszaporodtak, olyannyira, hogy alig 100 évvel később, már csaknem 500 kávéház működött itt. A kávéházak fontos kulturális és politikai színterek lettek. Erre talán a legismertebb példa a Pilvax, ahol 1848-ban Petőfi és társai megfogalmazták a 12 pontot. De megemlíthetjük itt a Centrál Kávéházat vagy a New York Kávéházat is, amelyekhez számos művészeti asztaltársaság és kávéházi szerkesztőség is fűződik, és ahol a 19. század végétől irodalmunk nagyjai folytattak eszmecserét, és persze szürcsölgették feketéjüket.

Tehát a kávé amellett, hogy pozitív hatással lehet szervezetünkre, serkenti az agyműködést, fokozza a szívműködést, légzést, és tágítja az ereket. A kávézás fontos kultúra- és közösségszervező hatással is rendelkezik. Jelentsen ez egy kávéházban megfogalmazott felhívást és egy onnan elinduló egyetemista mozgalmat, vagy a vasárnapi ebéd utáni közös családi kávézást, de akár idős öregurak sakkpartiját a közeli parkban, egy jó fekete mellett. A fenti török közmondás mellett, hadd közöljek egy idézetet napjainkból, erről a szociális életre való jótékony hatásról: „Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.”(Csitáry-Hock Tamás)