Kedvenceink 2011-ben

Yonderboi: Passive Control
A Shallow and Profound és a Splendid Isolation sikerei után Yonderboi idén úgy érezte végre le kell zárnia trilógiáját. A Passive Controlról az első gondolat, ami eszembe jut, hogy szép, mint egy közel tökéletesre csiszolt poplemez. Igaz, eléggé sablonos, de egyben hallgatva egy kellemes egészet képez. Persze lehet, hogy unalmas és monoton, de Yonderboi ezt az ujjgyakorlatot is úgy tudja elénk tálalni, hogy a végére minden letisztul bennünk. Ezt a lemezt (itt írtunk róla) csak akkor lehet megszeretni, ha megértjük, amit közvetíteni próbál felénk. Az énekes(nő) ismét jó választás volt. – Herman Ákos

Hangmás: Ragadozó
Bár a koncertjeikre jobban szeretünk járni, otthon is szívesen berakjuk a lejátszóba a Hangmás lemezeit. Ősszel jelent meg harmadik albumuk – melynek a bemutatóján is ott jártunk–, amely az előzőekhez képest sokkal jobban visszaadja az élő fellépéseik hatását. Legfőbb védjegyük, a sötétség nem veszett el most sem, a sodró basszus mellett azonban erőteljesebb lett a szinti szerepe: de a Funeral Party Budapestre jellemző gépiesség helyét szinte teljesen átvették az ösztönök. Olyan nagyszerű slágereket kaptunk, mint a Luna, az Out of Order, vagy a már februárban megismert Darabokban, és az olyan, kissé lassabb daloknál sem tudunk nem táncra perdülni, mint a Horror Deluxe vagy a Haiku. A zenekar tehát egyre jobb, egyre erősebb, és mi nagyon reméljük, hogy ebben a fejlődésben nem is fogja őket megállítani semmi. – Tasi Orsi

Csík zenekar: Lélekképek
Az idei évben a Csík zenekar volt talán az egyetlen hazai együttes, amely tovább tudott menni és az eddigi albumaira rákontrázni. Igaz, hogy egy ízig-vérig Csík zenekar lemezt tartunk a kezünkben a Lélekképek című albummal, a megszokott Kispál és Quimby feldolgozások, melankolikus nóták és csárdások között mégis újdonságként hatott az Adagio c. szám alatt Őze Áron szavalása, vagy a blues elemekkel átszőtt Széki Hobo c. dal. Jó látni, hogy a zenekar újabb horizontok felé tekint és nem ragad meg a Kispál-Quimby-féle mainstream zenéknél, ezáltal magát a zenekart is jobban meg lehet ismerni, nem feltétlenül mindig Lovasi András szemüvegén keresztül. – Hegedűs Anna

Őket szerettük még idén:
Alba Hyseni: Inner Mission (az albumról itt írtunk), Én meg az ének: Emléxel?, Hó Márton és a Jégkorszak: Dalok a fürdőszobából, Kerekes Band: What the Folk, Óriás: Gondalapos, Paddy and the Rats: Hymns for Bastards,The Carbonfools: Carbonsoul

The Horrors: Skying
Harmadik lemezükkel végérvényesen levetkőzték a trendi goth-punk skatulyát. A már-már jelmez jellegű göncöket stílusos egyszerűségre cserélték. A zavaros hangzásból egy letisztult  (Faris ének hangját is halljuk) lemezt kaptunk 2011-re. Felnőttek. Ráadásul az év egyik legjobb koncertjét adták a Dürer Kertben. Persze, hogy helyük van az év összegző listánkon. – Mészáros Zsófia

Cat’s Eyes: Cat’s Eyes
A Horros énekesének Faris Badwannek nem mellékes side projectje, a Cat’s Eyes az utóbbi évek legnagyobb meglepetése. Egy furcsa fúzió a goth-punk-psychedelika fekete alakja és egy kanadai operaénekesnő Rachel Zaffira között. Pár évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy Faris valaha előállhat egy ilyen érzékenységű lemezzel (a Cat's Eyes albumáról itt írtunk). A fekete páros tökéletesen kiegészíti egymást. Sötét elegancia csöppnyi fűszerrel. Szinte egybehangzóan került fel a listánkra. – Mészáros Zsófia

The Kills: Blood Pressures
A transzatlanti zenekar mindig is több volt egy csodálatos hang és virtuóz gitárjáték párosánál: Alison Mosshart és Jamie Hince valóságos ikonokká nőtték ki magukat, nemcsak a zene, de a divat területén is. A Blood Pressures a negyedik nagylemezük, melynek készítése közben elhagyták a kezdeti minimalizmus jelentős részét, és jóval bluesosabb, valamiféle őserőtől duzzadó dalokkal leptek meg minket. Az új, telt hangzást élvezhetjük a Future Starts Slow, a DNA vagy a Baby Says hallgatása közben (hogy csak a legjobb pillanatokat említsem), de minket a legtöbb kritika által feleslegesnek címkézett ballada, a Last Goodbye érzelmessége is megfogott. A Kills mindig is magáért a zenéért, a zene öröméért alkotott, és ösztönösségük idén is elérte, hogy egyikei legyenek a leghallgatottabb előadóknak. – Tasi Orsi

Őket szerettük még idén:
Dropkick Murphys: Going Out in Style, Kate Bush: 50 Words for Snow (a lemezről itt írtunk), Lamb: 5 (lemezbemutató koncertjükről itt írtunk), Mastodon: The Hunter, Metronomy: The English Riviera, PJ Harvey: Let England Shake, The Vaccines: What Did You Expect From The Vaccines?