A harmadik dimenzió I.

Nemrég egy kereskedelmi rádió, így ajánlotta hétvégi műsorát: „filmzenei hétvége, a legjobbak egy helyen”. Hallhattunk többek között Celin Dion, Aerosmith és Whitney Houston slágert, de se Hans Zimmer, se John Williams (hogy csak a legnagyobbakat említsük) darab nem szólt, pedig ők is ebben a műfajban alkottak és alkotnak. Hogy is van ez? A magyar nyelv híres arról, hogy színes, változatos és gazdag szókincscsel rendelkezik. A filmzene esetében is lenne lehetőség arra, hogy árnyaltabban fejezzük ki magunkat, hirdessük a műsorunkat, de úgy tűnik hazánkban egyszerűbb, ha egy kalap alá veszünk mindent.

Amióta 1885-ben Párizsban a Lumière-fivérek filmbemutatót tartottak, azóta hivatalosan is együtt létezik a film és a zene, így a mozgókép kockáit kísérő dallam a film által keltett élmény szerves része lett. Velünk van a némafilmektől kezdve napjainkig. Kezdetben a mozik még külön zenekarokat béreltek a hangok megelevenítése érdekében. Ma már a filmzene külön iparággá vált. Ez az iparág 1937-ben, az Amerikai Egyesült Államokból indult el hódító útjára a Hófehérke és a hét törpéhez készített zenei albummal, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. Magyarországon a közönség első alkalommal 1930-ban,aCsak egy kislány van a világon című alkotáshoz hallhatott magyar nótákat. Maradandó élményt a közönségben és a hazai filmzenében, csak a későbbi – a Hyppolit a lakájban felcsendülő - Pá, kis aranyom és a Köszönöm, hogy imádott Eisemann Mihály szerzemények hagytak.

Ez a műfaj is sokrétűvé vált az idő elteltével, ma már a reklámokhoz és a videojátékokhoz is külön műveket készítenek. Azonban a legfontosabb típusai, a musicalek, a score-ok és a betétdalok a kezdetektől fogva megmaradtak. A musicaleknél, mint a Grease vagy a Hair, a zene játssza a főszerepet, de egyben építi a filmet és a karaktereket is. A score „filmekhez írt, szimfonikus, elektronikus, vagy egyéb módon megalkotott, általában instrumentális zene”[1]a három fogalom közül a legkevésbé ismert. De gondoljunk a Star Wars (John Williams), a Keresztapa (Nino Rota) vagy a Gladiátor (Hans Zimmer) híres témáira és egyből világossá válik a dolog. A betétdal kifejezést akkor használjuk, ha egy előadó vagy zenekar szerzeményét hallhatjuk egy-egy jelenet alatt. Legtöbbször egy ilyen alkotástól válik a film még népszerűbbé, eladhatóbbá és ezeket a dalokat hallhatjuk egy-egy filmzenei hétvégén, vagy tematikus műsorban. Ma már az a megszokott, hogy egy filmhez készítenek score-t és használnak betétdalokat is. Amiket utána külön-külön ki is adnak.  

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ennek a szakmának is, mint mindegyiknek, megvan a maga csúcsa. A rangsor tetején az Oscar-díj áll (ezt követi a Golden Globe és a Grammy-díj), aminek keretében 1934 óta adják át a díjakat a Legjobb filmzene és Legjobb betétdal kategóriában. Hogy kik a legnagyobbak és milyen alkotásokkal járultak hozzá a zenetörténethez, az a következő részben kiderül. Addig itt egy kis ízelítő.